Az elfelejtett ostrom

Sztálin 1944-ben attól tartott, hogy a britek a Balkánon partra szállhatnak, és ezzel megelőzhetik a Szovjetuniót Közép-Európában.  Így Churchill balkáni terveit egy gyors, rajtaütésszerű támadással akarta megelőzni, amelyben a magyar fővárost néhány nap alatt el kellett volna foglalni.  Ez a kísérlet azonban véres kudarcba fulladt.  A német-magyar védelem arra kényszerítette a szovjet diktátort, hogy a keleti hadszíntér déli szárnyát, két hadseregcsoport, a 2. és 3. Ukrán Front főerőit, sőt, még egy román hadtestet is hónapokon keresztül kizárólag a magyar főváros bevételére alkalmazza.

Magyarország a legfontosabb hadszíntér lett a második világháború utolsó hónapjaiban.

A Vörös Hadsereg Lengyelországból egyenes a Harmadik Birodalom szíve, Berlin felé tört, és már 60-100 kilométerre volt a német fővárostól, amikor Hitler még mindig válogatott SS-páncéloshadosztályokat küldött Magyarországra, hogy felmentsék az ostromlott Budapestet.

A Harmadik Birodalomban ekkor már nem működtek a szintetikus benzint gyártó üzemek, mert a szövetségesek porig bombázták őket.  Ha nincs benzin, megáll a német hadigépezet.  Leállnak a tankok, nem tudnak felszállni a vadászgépek.  Ezért a náci diktátor az utolsó erőket is Magyarországra küldte, hogy meg tudja tartani a még termelő dunántúli olajmezőket, a náci Németország utolsó kőolaj-forrását.  Hitler a zalai olajmezők legfontosabb bástyájának tartotta Budapestet, és a német tábornokok véleménye ellenére elrendelte a főváros háztól-házig való védelmét, tekintet nélkül a lakosságra és az okozandó károkra.

A 108 napos budapesti csatában, és az 52 napos szorosan vett ostromban a német-magyar csapatok megállították a náluk sokkal erősebb két szovjet hadseregcsoportot.  A véres utcai harcokban Budapest jelentős része csaknem teljes egészében elpusztult, a védőkre és a civilekre mérhetetlen szenvedés várt, miközben a pesti oldalon a nyilasok terrorja tombolt a kiszolgáltatott zsidóság ellen. Európa utolsó gettójában ezrek haltak éhen, a Duna-parton pedig kivégzőosztagok működtek.

Magyarországon a kommunizmus évtizedeiben szó sem lehetett az ostrom objektív vizsgálatáról, de nem csak mi, magyarok feledkeztünk meg az ostromról.  A német társadalom számára is eltörpült a budapesti védők drámája, például azért, mert az ostrom utolsó napja egybeesett Drezda bombázásával, amelyben egyes becslések szerint kétszázezer civil menekült, főleg nő és gyerek halt meg.  A szovjetek, majd az oroszok számára pedig az járult hozzá a hallgatáshoz, hogy a Vörös Hadsereg teljes magyarországi veszteségének kétharmada Budapesten keletkezett.  A budapesti csata és ostrom közel 300 ezer halottjáról és sebesültjéről sem Sztálin idejében, sem pedig később nem szívesen beszéltek Oroszországban, holott Budapestet a szovjet diktátor reményei szerint néhány nap alatt kellett volna elfoglalni.

1944 júniusában 6 ezer amerikai katona halt meg a hírhedt Omaha Beach-en, a normandiai partraszálláskor.  Az Egyesült Államokban máig minden évben a legmagasabb szintű állami és társadalmi megemlékezéseket tartják ennek a 6 ezer embernek a tiszteletére.  A Ryan közlegény megmentése c. film első 20 perce is erről szól.

Budapesten naponta 1200-an haltak meg 1944. december 24. és 1945. február 13. között, 52 napon át, mégsem kezeljük a helyén a történelmünknek ezt az apokaliptikus szakaszát.  A filmünk az emlékezést kívánja elősegíteni.