Kezdőlap

„Negyvenöten jutottunk ki.  A negyvenötből kilencen voltunk magyarok, és hárman voltunk, akik nem sebesültünk meg.”  (Kokovay Gyula)

„Felnőtté lettünk egyik napról a másikra.” (Gáti Gábor)

Fölállt egy jó magas orosz, rám lőtt, és eltalálta a nyakam. Odakaptam, láttam, hogy vérzek.  Ahogy épp elzuhantam, azt mondtam magamnak, na, ezt megérdemelted.  Itt vagy tizennégy éves, még szűz, és már halott.” (Galántay Ervin)

„Nem lehet egy országra valami olyan jellemzőt mondani, ami mindenkire igaz. Nincsenek csak okosak, nincsenek csak hülyék, nincsenek csak jók, és nincsenek csak rosszak.  Ahogy vittek bennünket az óbudai téglagyár felé, voltak, akik megkönnyeztek, és volt, aki belénk rúgott, és azt mondta, hogy na, végre elviszik őket.” (Schramm Péter)

„Már a középkorú emberek, nem a fiatalok, tehát nem a tizennyolc évesek, hanem a negyvenévesek sem értik már, hogy mit jelentett ez a háború.” (Lányi Zsolt)

Nagyon sajnálatos módon a városi lakosság sokszor a tűzvonalba került.  A pincéken keresztül igyekvő támadók és az ellenük vonuló védők gyakran a civil lakosság feje fölött vívták a tűzharcot, gyakorlatilag közvetlen közelről.” (Számvéber Norbert hadtörténész)

„Budapest ostroma azért is nagyon fontos történelmi esemény, mert a II. világháború városostromai közül benne van az öt legfontosabban: Sztálingrád, Leningrád után.  És ezt ma sem tudja még kellőképpen a magyar társadalom.” (Ungváry Krisztián történész)